Spermidin: az egészséges és hosszú élet kulcsa?
Egy nemzetközi tudóscsoport kutatást végzett a dél-tiroli Bruneck községben, ahol 20 éven át 829 embert vizsgáltak életkorral összefüggő betegségek szempontjából. Megállapították, hogy azokban a csoportokban, amelyek spermidinben gazdagabb étrendet követték, jelentősen alacsonyabb volt a halálozási arány. Ez azt jelenti, hogy a magasabb spermidinbevitel hozzájárulhat a hosszabb és egészségesebb élethez. A kutatás jelentős, hiszen alátámasztja a korábbi állatkísérletek eredményeit, amelyek hasonló pozitív hatásokat mutattak.
Mi az a spermidin?
A spermidint először 1678-ban izolálta Anton van Leeuwenhoek holland tudós emberi ondómintában, innen ered a molekula neve. Később a kutatók rájöttek, hogy a spermidin természetes módon minden sejtben és szervezetben előfordul, de az eredeti név megmaradt. A poliaminok csoportjába tartozik, amelyek pozitív töltésű molekulák, és kölcsönhatásba lépnek például a DNS-sel, az RNS-sel és a fehérjékkel. A spermidin az egyik legjobban tanulmányozott poliamin. Szervezetünk spermidin szükségletének kétharmadát magunk is megtermeljük, az utolsó egyharmadot azonban táplálékkal kell pótolnunk.
Az életkor előrehaladtával a spermidin termelési képességünk jelentősen lecsökken. Ezt a káros csökkenést ellensúlyozhatjuk poliaminban gazdag élelmiszerek, növényi kivonatok vagy szintetikus spermidin fogyasztásával. Fontos megjegyezni, hogy a természetes forrásokból származó spermidin mennyisége jelentős ingadozást mutathat.
| Élelmiszerek | 1 kg-ban található Spermidin mennyiség |
| Gyümölcsök: alma, avokádó, banán, cseresznye, kivi, mandarin, narancs, körte, őszibarack, ananász, eper, gyümölcslevek. |
1–14 mg |
| Zöldségek: brokkoli, káposzta, karfiol, sárgarépa, zeller, cukkini, uborka, padlizsán, zöldbab, zöldpaprika, saláta, gomba, hagyma, burgonya, spenót, paradicsom. |
1–58 mg |
| Hüvelyesek és szójatermékek: csicseriborsó, lencse, borsó, fehér bab, vörös vesebab, szójabab, szójababcsíra, szójatej, tofu, szójaszósz, miso. |
0,145–0,207 mg |
| Diófélék és olajos magvak: mandula, gesztenye, pisztácia, magvak. |
6–56 mg |
| Gabonafélék: rizs, búzacsíra, fehér kenyér. |
0,406–354 mg |
Az autofágia
Ez a kis molekula fontos szerepet játszik az autofágiában (angolul: autophagy), a sejttisztítás természetes folyamatában. Ebben a folyamatban a hibás, vagy már nem szükséges sejtek alkotóelemei lebomlanak és újrahasznosulnak. 2016-ban Yoshinori Ohsumi japán sejtbiológus Nobel díjat kapott a felfedezéséért. Idős korban túl sok ilyen hibás sejt halmozódik fel, amit a szervezet már nem képes hatékonyan kezelni, így felgyorsítja az öregedést és a krónikus betegségek fokozott kockázatát. Kutatások szerint ezen sejtek eltávolítása hozzájárul a hosszabb és egészségesebb élethez. A spermidin életmeghosszabbító hatása annak tulajdonítható, hogy képes elősegíteni az autofágiát.
A kutatás
Egy nemzetközi tudóscsoport évtizedeken át folytatott kutatást a dél-tiroli Bruneck községben. A település előnye, hogy lakói ritkán költöznek el, erősen kötődnek a régióhoz, és mobilitásuk alacsony. Az itt élők egészséges életmódot követnek, hagyományos étrendet fogyasztanak és sokat sportolnak. Egészségügyi mutatóik összehasonlíthatók Európa más lakosságával. Ezek a tényezők ideálissá teszik a kisvárost az életkorral összefüggő egészségügyi kockázatok hosszú távú megfigyelésére és előre jelezhetőségük kutatására.
Húsz éven keresztül 829 embert vizsgáltak életkorral összefüggő betegségekre. Ötévente részletes vizsgálatokat végeztek, beleértve egy speciális étrendi kérdőívet, amelyet táplálkozási szakértők töltöttek ki az élelmiszer-fogyasztás elemzésére, így meghatározható volt a természetes spermidinbevitel mennyisége. A kutatás megállapította, hogy a nők étrendjének spermidin-tartalma magasabb volt, mint a férfiaké, és az életkor előrehaladtával fokozatosan csökkent. A spermidin fő forrásai közé tartoztak a teljes kiőrlésű termékek, almák, körték, saláta, növényi csírák és burgonya.
A további hatások vizsgálatához a résztvevőket napi spermidinbevitelük alapján három csoportra osztották: alacsony (9 mg alatt), közepes (9-11,6 mg) és magas (11,6 mg felett). Ezeket a csoportokat az összes okból bekövetkező halálozás és a halálozási kockázat szempontjából hasonlították össze. Megállapították, hogy a spermidinben leggazdagabb étrendet követő csoportban jelentősen alacsonyabb volt a halálozás. Egyszerűen fogalmazva, minél magasabb volt a napi spermidinbevitel, annál tovább éltek.
Megállapítható tehát, ha sok spermidint fogyasztunk az étrendünkben, meghosszabbíthatjuk egészséges élettartamunkat.
