A Xenohormézis Csodája: Miért értékesebbek a stresszhatásnak kitett növények?
A közismert mondás szerint, ami nem öl meg, az megerősít. Valóban, egy bizonyos mértékig a stressz elősegítheti a szervezet egészségét és alkalmazkodó képességét azáltal, hogy serkenti a sejtek stresszválaszát, amit hormézisnek nevezünk. A növények is hasonlóképpen reagálnak: stresszes körülmények között számos egészségre kedvező vegyületet és kémiai származékot állítanak elő. A szőlőből rezveratrolt, a fűzfából aszpirint nyerhetünk ki.
A xenohormézis olyan folyamatot jelöl, amely során egy "idegen" szervezet stresszreakciója előnyös vegyületeket állít elő, amelyek jótékony hatással vannak egy másik szervezetre. Ez a kifejezés leggyakrabban arra a képességre utal, amelyet bizonyos növények mutatnak: stresszhelyzetben olyan anyagokat termelnek, amelyek segítenek az őket fogyasztó szervezeteknek abban, hogy jobban tűrjék a stresszt.
A xenohormézis egy biológiai elv, amely megmagyarázza, hogy a környezeti stressz hatására a növények hogyan termelnek bioaktív vegyületeket, amelyek túlélési előnyöket biztosítanak az őket elfogyasztóknak.
Az elmúlt fél évszázadban két erőteljes, mégis egyszerű fogalom egyre nagyobb hangsúlyt kapott a tudományos gondolkodásban. Az első az adaptív stresszválasz fogalma. A stresszel kapcsolatos kutatások megállapították, hogy az organizmusok azon képessége, hogy reagáljanak a fizikai és kémiai stresszorokra, az élet alapvető része. Ezen a területen különösen fontos az a felismerés, hogy az alacsony szintű stressz javíthatja a szervezet egészségét, jólétét, alkalmazkodóképességét a sejtes stresszválasz stimulálásával, amelyet hormézisnek neveznek. Különösen az ökológia területén állapították meg, hogy egy faj sikere, vagy kudarca milyen mértékben függ nemcsak a fizikai környezetétől, hanem a környezeten osztozó többi faj sikerétől, vagy kudarcától is.
A xenohormézis jelenségét először 2008-ban Konrad T. Howitz és David A. Sinclair harvardi kutatók nevezte el. Mivel a xeno előtag görög szóból származik, ami idegent jelent, a xenohormesis azt a jelenséget írja le, amikor egy "idegen" szervezet stresszválasza olyan vegyi anyagokat termel, amelyek előnyösek egy másik szervezet számára. A szó leggyakrabban a stresszes növények azon képességére utal, hogy stressztűrést biztosítsanak az őket fogyasztóknak.
A növények és a stresszválaszuk közel egymilliárd éve fejlődik. Mivel a növény fizikailag nem tud elmozdulni a stresszoroktól (pl.: hőmérséklet-ingadozás, víz vagy tápanyag rendelkezésre állása), a szélsőséges környezeti hatásokat el kell viselniük. Ennek eredményeként a növényi stresszválasz sokkal komplexebb, mint az állatoké. Mégis, amikor egy állat olyan növényt eszik, amely aktiválta stresszválaszát, az állat könnyen profitálhat a növény stresszreakcióiból.
A növények sok, az egészségre jótékony hatást gyakorló anyagot és kémiai származékot állítanak elő stresszhelyzetben, például a szőlőből rezveratrolt, a fűzfából aszpirint, a francia orgonából metformint, a zöldteából epigallokatekin-gallátot, a gyümölcsből kvercetint, a fokhagymából pedig allicint nyerhetünk ki. Mindez bizonyíték a xenohormesisre, azaz arra, hogy a stresszállapotban lévő növények olyan kémiai anyagokat állítanak elő, amelyek arra utasítják a sejtjeiket, hogy álljanak takarék üzemmódra, és próbáljanak meg életben maradni.
Milyen növényeket keressünk?
Ha hasznos hatóanyagokat keresünk a természetben, a stresszállapotban lévő dolgokban kell keresnünk, az elképzelés mindazon ételek esetében is releváns, amiket elfogyasztunk. A stresszhatás alatt álló növények magasabb koncentrációban tartalmazzák a xenohormetikus anyagokat, amelyek segítenek bekapcsolni a túlélési mechanizmusainkat.
Mindig a rikítóan éles színeket kell keresni, mert a xenohormetikus anyagok gyakran sárgák, pirosak, narancssárgák, vagy kékek. Van még egy előnyük: általában jobb az ízük.
Nem nyilvánvaló, hogy a stresszhelyzetben lévő növények táplálkozási szempontból előnyösebb termékeket nyújthatnak, mint azok, amelyek látszólag ideális körülmények között nőnek. Ez a meglepő eredmény jól megfigyelhető a borászatban, ahol az íz és az egészségügyi előnyök szempontjából a legkiválóbb szőlők gyakran száraz, intenzív napfénynek kitett, terméketlen talajokból származnak, mint amilyen a pinot noir is. Ezek a körülmények hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a szőlők magasabb rezveratrol-tartalommal rendelkezzenek.
Hasonlóképpen, a szárazság által sújtott eper is jobb ízű, magasabb antioxidáns kapacitással és fenoltartalommal rendelkezik. Ezt a megfigyelést a vadon termű eper gazdag íze is alátámasztja, szemben azokkal, amelyeket kontrolláltabb körülmények között termesztenek.
Forrás:
Xenohormesis: health benefits from an eon of plant stress response evolution - PMC (nih.gov)
