Mi az autofágia és miért van rá szükséged?
Előzd meg az öregedést és a krónikus betegségeket azáltal, hogy megismered és támogatod tested természetes tisztítófolyamatait! A böjt, a kalóriabevitel csökkentése, valamint bizonyos kulcsfontosságú tápanyagok, mint a spermidin és a glükózamin, csodákat tehetnek a sejtjeiddel. Kíváncsi vagy, hogyan? Olvasd el cikkünket, ahol lépésről lépésre bemutatjuk, hogyan aktiválhatod ezt a létfontosságú folyamatot.
Autofágia, ami a görög 'önmagát evő' kifejezésből származik, egy létfontosságú sejtszintű folyamatot jelöl. Ez a mechanizmus lehetővé teszi a sejtek számára, hogy saját felesleges, sérült vagy elöregedett alkotóelemeiket lebontsák és újrahasznosítsák. Ennek a folyamatnak a felfedezése és megértése olyan jelentős tudományos áttörés volt, hogy 2016-ban Yoshinori Ohsumi japán sejtbiológus Nobel-díjat kapott érte."
Miért fontos az autofágia?
Gondoljunk arra az esetre, amikor egy fehérje nem működik megfelelően egy sejtben. Ez a hibás fehérje nem csupán ott marad a sejtben, hanem toxikus hatásokat is kifejthet, amelyek először a sejt működésének csökkenését, majd végül annak károsodását okozhatják. Az öregedés sebessége a károsodott sejtalkotók halmozódásával arányos. Az autofágia létfontosságú szerepet játszik az ilyen elöregedett és sérült sejtalkotók eltávolításában, ezáltal mérsékli az öregedési folyamatokat. A kutatások rávilágítottak, hogy az autofágia zavara összefüggésben áll számos súlyos betegséggel, mint például
- Neurodegeneratív betegségek: Alzheimer-, Parkinson- és Huntington-kór;
- Autoimmun betegségek;
- Különböző típusú rákok;
- 2-es típusú cukorbetegség;
- Szív- és érrendszeri betegségek.
Az autofágia hatékonysága az életkorral csökken, melyben közrejátszik a nem megfelelő táplálkozás és a mozgásszegény életmód is. Ez azt jelenti, hogy a sejtek tisztítása lelassul, ami felgyorsítja az öregedést és a krónikus betegségek fokozott kockázatát.
Az autofágia működése röviden
Az autofágia, amely a sejt saját alkotóelemeinek újrafeldolgozására szolgál, három fő típusban létezik: makroautofágia, mikroautofágia, és chaperon közvetítette autofágia. A legjobban ismert és leggyakoribb típus a makroautofágia, amelynek négy lépése van:
- Autofagoszóma kialakulása: Ebben a lépésben a sejt létrehoz egy membránnal határolt buborékot, amely befogadja a lebontandó anyagokat.
- Fúzió a lizoszómával: Az autofagoszóma egyesül a lizoszómával, amely egy bontóenzimekkel teli sejtszervecske, amely mint egy biológiai 'aprítógép', képes az anyagok lebontására.
- Lebontás: Az egyesült struktúra, az autolizoszóma. Az autolizoszóma, miután egyesül a befogott anyagokkal, olyan folyamatot indít el, amely során ezeket az anyagokat lebontja aminosavakra, zsírsavakra és cukrokra. Ez a folyamat olyan, mint egy sejtszintű újrahasznosító műhely, ahol a használt anyagok újra felhasználható alapanyagokká alakulnak át.
- Újrahasznosítás: A lebontott anyagok visszakerülnek a sejt citoplazmájába, ahol újra felhasználásra kerülnek.
A mikroautofágia esetén a lizoszóma közvetlenül magába foglalja a lebontandó részeket, míg a chaperon közvetítette autofágia során egy chaperon nevű segédfehérje ismerteti fel és irányítja a lebontásra szánt fehérjéket a lizoszómához.
De miért nem működik sokaknál megfelelően az autofágia?
Az ok a túlzott kalóriabevitel. A modern kor étkezési szokásai, amelyek magas kalóriatartalmú ételekre épülnek, ellentétesek azzal, amire a testünk evolúciósan adaptálódott, az évezredek során kialakított mechanizmusokkal.
Az emberi test hosszú időn keresztül az élelmiszerhiányhoz alkalmazkodott, és ennek eredményeként az autofágia folyamata, amely segít a sejtek megtisztításában és az erőforrások hatékony felhasználásában, csak akkor válik igazán aktívvá, ha az élelmiszer korlátozott.
Amikor túl sokat eszünk, egy mTorc nevű enzim aktiválódik, amely az anyagcsere és a sejtnövekedés szabályozásáért felelős. Ez az enzim a fehérjeszintézist, lipidszintézist és a sejtnövekedést serkenti. Azonban, ha az mTorc túl aktív, gátolja az autofágia folyamatát, ami fontos a sejtek egészségének fenntartásában és az elöregedett, sérült sejtalkotók eltávolításában. Ennek eredményeként számos egészségügyi probléma alakulhat ki, mint a rák, cukorbetegség, és szív- és érrendszeri betegségek, gyorsabb öregedés.
Mi a megoldás az autofágia hatékony működésére?
A válasz meglepően egyszerű lehet: csökkenteni kell az elfogyasztott ételek mennyiségét. A böjtölés nem véletlenül vált egyre népszerűbbé a közelmúltban, hiszen képes újraindítani a testünk saját újrahasznosító rendszerét. Az alapelv mögött egyszerű logika húzódik meg: ha a szervezet nem kap új tápanyagokat külső forrásból, automatikusan a meglévő raktárakat kezdi felhasználni. A szervezet így nem folyamatosan az új élelmiszerek emésztésével van elfoglalva, hanem ezt az időt belső tisztítási és karbantartási folyamatokra fordíthatja.
Mi hat még az autofágiára?
A tudományos közösség egyre inkább megerősíti azt a felismerést, hogy a hosszú és egészséges élet egyik kulcsa a csökkentett kalóriabevitel vagy a koplalás lehet. De mit tehetünk, ha koplalás nem opció, vagy ha szeretnénk további támogatást nyújtani a sejteknek a böjtölés mellett? Ebben az esetben két fontos tápanyag, a spermidin és a glükózamin nyújthat segítséget.
Spermidin: Ez a vegyület természetes módon jelen van testünk minden sejtjében, szövetében és szervében. Létfontosságú szerepet játszik számos biológiai folyamatban, de sajnos a mennyisége az életkorral csökken, ami összefügg az öregedéssel és az öregedéssel összefüggő betegségekkel. Pótlása segíthet fenntartani a sejtek egészségét és elősegítheti az autofágiás folyamatokat.
A spermidin több módon is képes elősegíteni az autofágiát:
- egyrészt az autofágiával kapcsolatos gének (Atg 7, Atg 15, Atg 11) aktiválását fokozza.
- másrészt elősegíti egy transzkripciós faktor, a TFEB szintézisét, mely azért fontos, mert közvetlenül szabályozza az autofágiával és liszozóma funkcióval kapcsolatos gének kifejeződését, így ennek aktiválása fokozza az autofágiás folyamatot.
- harmadszor gátolja a fehérjék acetilálását, mely folyamat kulcsfontosságú a sejtek öntisztulási mechanizmusának aktiválásában.
Glükózamin: Ez az aminosav alapú vegyület ismert az ízületi fájdalmak kezelésére használt kiegészítőként, de az utóbbi években a hosszú élettartammal kapcsolatos kutatások is kiemelték jelentőségét. Kimutatták, hogy a glükózamin képes serkenteni az autofágiát, amely hozzájárul a sejtek egészségének megőrzéséhez és az öregedési folyamat lassításához.
A glükozamin is több módon is képes elősegíteni az autofágiát;
- különösen a jelátvivő útvonalak (Akt/FoxO/mTOR) serkentésével fokozza az autofágiát. Ezek kulcsfontosságúak a sejtnövekedés és az anyagcsere szabályozásában.
- védőhatást gyakorol azokra a sejtekre, amelyek fokozott mechanikai stressznek vannak kitéve, vagy amelyek az öregedés miatt sérülékenyebbek. A glükózamin segíthet a hibás autofágia korrigálásában, amely különösen fontos az ízületek egészségének fenntartása szempontjából.
